Tűz és Sötétség – MEGJELENT

Tűz és SötétségSziasztok! Ma végre elhoztam ezt a hírt is: A csikó, aki tűzben született utolsó, ötödik része, a Tűz és Sötétség a mai napon megjelent! Most hoztuk el a nyomdából, és immár teljes a polcon a kis csipet-csapat.

2015-ben jelent meg az első rész, azóta eltelt hat év, és elérkezett Főnix kalandjainak utolsó beszámolója. Az otthon tüze, ami a negyedik rész volt, galád módon függő véggel ért véget 2019-ben, és azóta várjátok, hogy vajon mi történt. Íme, megtudhatjátok a választ! (Na nem ebből a posztból, nem spoilerezek!) Read More

Előkészületben – Tűz és Sötétség

Ezer éve nem írtam ide új bejegyzést, most azonban van némi információ, amit érdemesnek tartok itt is megosztani.

Igen, a Tűz és Sötétségről lesz szó, ami A csikó, aki tűzben született utolsó, záró kötete. Előkészületben van, igyekszem javítani és illusztrálni, terveink szerint 2021-ben kiadjuk. Ezt abszolút tervezem betartani, még egyszer a végére kell érnem a javításnak + kell pár illusztráció, és kezdődhetnek a nyomdai előkészületek.

Tűz és Sötétség Read More

Marea – A csavargó

Feltöltöttem ugyan A mély titkainak első fejezetét, de abból a történet öt fő karakteréről még nem sokat tudunk meg, és Mareán kívül nem is nagyon van szó másról. Ezért szeretném egyesével bemutatni a szereplőket, abban a sorrendben, ahogy megismerjük őket a könyv folyamán. Így most Mareával kezdek, de majd sorra veszem a többieket is.

Marea


Marea és VentusMarea az első, akit megismerünk a történetben.  A legelső fejezet vele indít, az ő szemszögéből ismerjük meg néhány bűnöző tervét, őket ugyanis felbérelték Rayan herceg meggyilkolására.

Marea és Rayan ismerik egymást, mivel a lány a fiú királyi udvarában lakott, de a történet kezdete előtt három évvel eltűnik nyomtalanul, és mindenki azt hiszi, meghalt. Azzal, hogy Rayan megmentésére készül, kockáztatja, hogy felfedi magát.

Marea alapvetően nagyon zárkózott és titokzatos, még azokkal is nehezen oszt meg információt magáról és a múltjáról, akiket kicsit jobban ismer, nemhogy idegenekkel. Leginkább egyedül szeret lenni a lovával, Ventusszal, bár ő sosem tekintené a csődört a tulajdonának, inkább a társának nevezi. Soha nem is használja azt a kifejezést, hogy Ventus az “ő lova” lenne. A deres csődör a barátja, akivel kölcsönösen vigyáznak egymásra. Read More

A mély titkai – A merénylet – 1. Marea

A mély titkai - A merénylet - 1. MareaHiába érkezett egyre közelebb a nyár, az éjszaka még mindig hűvös volt. Szorosabban összehúzhattam volna a köpenyemet, de inkább az előttem lévő utat, és a környező fákat figyeltem, készen állva, hogy előrántsam a kardom. A környék veszélyes volt, legalábbis veszélyesebb az átlagosnál. Választhattam volna barátságosabb utat, hiszen úgyse volt semmi célom a vándorlással, és akkor legalább nem kellett volna ennyire figyelnem az esetleges támadásokra. De nem, én mégis erre jöttem. Ha valaki megkérdezte volna, miért pont ezt az utat választottam, azt feleltem volna, hogy a „Sors” döntött így, aztán elröhögtem volna magam. Nem voltam valami nagy barátja a sorsnak.

Ventus egyenletesen lépkedett, hegyezve a füleit, hátha hall valami kétes neszt, de még semmi nem keltette fel a figyelmét. Túlságosan is nagy volt a csönd. Pedig ezen az útszakaszon folyamatosan fosztogatnak, vagy gyilkolnak, most mégis nyugodt volt, és a két oldalán húzódó, cserjés erdő is. Az útkanyar után egy fogadó ablakiban gyújtott lámpások fényei sejlettek fel a fák között. Ettől még zajosabbnak kellett volna lennie a környéknek. Read More

Futó tűz – A Mókustanács

A Mókustanács

Követtük a folyó útját, tehát elindultunk lefelé. Baktattunk a parton, nem siettünk sehova. Nyugodt lépésben haladtunk előre. Szép napos idő volt. Az égen egyszer-kétszer játékosan elúszott egy-egy felhő. Sokat mentünk. Napokon át. Hosszú volt az út. A hidegebb éjszakákon egy-egy kisebb tábortüzet raktunk, illetve raktam, és ha más állatok is jártak arrafelé, megengedtük nekik, hogy melegedjenek mellettünk. Csak mentünk, és mentünk. Az utazás eleje vidáman telt. Azonban ott, ahol a folyó már kiszélesedett, és kettévált, ezzel egy szigetet képezve, ami Pamacs állítása szerint Folyóköz volt, a hangulat ellaposodott. Pami egyre feszültebb és szótlanabb lett. Máskor sokkal beszédesebb szokott lenni. Mindig meglát valamit, és egyből magyarázni kezdi a nevét, meg azt, hogy mit tud. Például a növényeknél, hogy ez mérgező, de ekkora dózisban gyógyító hatású, bla bla bla… Most csak némán ugrált mellettem. Próbáltam keresni valamit, amiről megkérdezhetném, hogy mi az. Valamit, amit még nem láttam. Így talán szóra bírhatom. A probléma csak az volt, hogy már szinte mindent ismertem. Ám hirtelen egy kis pillangó szállt az orromra. Szép, színes állatka volt, valamint még nem ismertem pontosan a fajtáját. Bingó! Ő jó lesz!
– Pamacs? – kérdeztem érdeklődő hangon.
– Igen? – válaszolta vissza unottan és kedvetlenül.
– Ez milyen bogár? Read More

Futó tűz – A “rémálom”

A “rémálom”

Mikor reggel felébredtem, a nap már hétágra sütött odakint. A bar­langot fény öntötte el. Az idő meleg volt. Én is megszáradtam, és a tűz sem égett többé. Csak a fa hamuja maradt meg. Kint a madarak hangosan csicseregtek. Pamacs már vígan ugrándozott a fák ágai között. Feltápászkodtam a talajról, nagyot ásítottam és kisétáltam a barlangból. A fény szinte elvakította a szemem. Mikor kitisztult a látásom, észrevettem, hogy szőrös mókusbarátom makkokat és egyéb magvakat gyűjt halomba. Éppen egy újabbat ejtett a többi közé, mikor észrevett.
– Jó reggelt, Főnix!
– Jó reggelt, Pamacs!
– Kérsz makkot?
– Nem, köszönöm. A makk nem éppen a kedvencem. A lovak jobban szeretik a füvet.
– Nem tudhatod, ha még nem ettél! – erősködött.
– Szerintem inkább passzolok. Igazából most egyáltalán nem is füvet, meg ilyesmiket kéne ennem, hanem…
– Hát, igen. De… az már nem lehetséges… sajnos…
– Tudom… – Egy kicsit elszomorodtam, de tudtam, hogy ami megtörtént, azon nem változtathatok. Lépj túl rajta! – parancsol­tam magamnak. Read More

Futó tűz – A tűz szülötte

Előkészítés

Az éjszaka sötét volt. Csupán a hold ezüstös fénye derengett a ma­gas füvön. Az égen apró csillagok pislogtak le a mezőre. Csend honolt a területen. A közeli folyó halk csobogását lehetett csak ki­venni, és a néha felharsanó tücskök lágy ciripelését. A hatalmas réten egy nagy ménes feküdt a fűben. A lovak éppen békés álmu­kat aludták. Néha egy-egy lágy szellő fuvallata szaladt át a füvön. Egy ló álmosan vigyázta a többiek pihenését. Semmi nem muta­tott szokatlan jeleket. Minden békésnek és csöndesnek tűnt. Aztán hirtelen vörös lángok csaptak fel a semmiből. A váratlan hőre és fényre az őr észhez kapott, és egy hangos nyerítéssel jelezte a többi­eknek, hogy baj van. A ménes felébredt, és a tűz látványára a lovak riadtan néztek egymásra. Kétségbeesetten ugráltak és nyerítettek. Majd a vezérük gyors észjárásának köszönhetően összeterelte és a folyó irányába indította el őket. Az egész ménes elszaladt. Kivéve a vezetőt, aki odament a tűz széléhez. Gyenge nyihogás hallatszott a lángokból. Egy vajúdó kanca csapdába esett. A hatalmas pej mén szólítgatta és próbált bejutni hozzá, a kanca viszont határozottan megmondta neki, hogy a ménest el kell vezetnie. Egy kis hezitálás után a csődör mély bánattal megfordult, és a többiek után vágta­tott. A nőstény a tűzgyűrűben feküdt, a földön. A lángok körü­lötte nyaldosták az éjszakai levegőt. Füst gomolygott mindenütt. Szegény nőstény hófehér szőrét korom borította, és viharszürke szemei egyszerre tükröztek kétségbeesést, fájdalmat és szeretetet. Már nagyon gyenge volt, és az, hogy ellenie kell, talán az utolsó dolog, amit életében megtesz. Összeszedte maradék erejét, és pár perc alatt világra hozta újszülött kisfiát. Megnyalogatta, és a fejét szorosan a kicsiéhez nyomta. Mintha valamit suttogott volna a csi­kóhoz. Majd erőtlenül lefektette nyakát a földre, s az élet elszállt belőle. Ám kicsinye még mindig ott feküdt a fűben, mozdulatlanul, körülötte pedig tomboltak a lángok. Az apróság nem mozgott. Szo­rosan anyja mellett kuporgott. Hirtelen azonban a holttest eltűnt, egyszerűen fekete füstté vált. Majd a csikó megremegett. Apró test­részeit alig észrevehetően mozgatni kezdte. A tűz még mindig tom­bolt, de a kicsi körül egy kis körben a lángok már nem hatoltak be. A feje felett csaptak össze. Ott táncoltak körülötte sárga, narancs és vörös fénnyel, de őt nem bántották. Nem égették halálra a csöppsé­get. Egyre jobban mocorgott, amikor szemei hirtelen felpattantak. Bennük tükröződött a tomboló lángtömeg… mégsem. Ez nem az a lángtömeg volt, ami a csikó körül tombolt. Ez egy… másfajta tűz volt. Olyan, ami csakis benne, a kicsiben éghetett Read More

Egy kis ízelítő

Utoljára augusztusban írtam posztot… Mentségemre legyen, végzősnek lenni nehezebb, mint hittem. Mindenki zúdítja az anyagot, még olyan tantárgyakból is, aminek semmi köze az érettségihez, és nem értem, mit keresek azokon az órákon.

Na, de! Most inspirációt kaptam egy új bejegyzéshez, mert tudom, le vagyok maradva a szokásosakkal is, de valószínűnek tartom, hogy azokból egyhamar nem lesz semmi. Viszont, miután befejeztem A csikó, aki tűzben született könyvek írását, elkezdtem egy új sorozatot (erről kicsit már beszéltem is), és jelenleg gőzerővel dolgozom azon. Közben persze igyekszünk eljutni Az otthon tüze kiadásához. 🙂

Read More

Clare Mackintosh: I See You

Clare Mackintosh: I See YouMi a…

Oké, kezdjük az elején. Egy kicsit nehezen indultam az I See You-val, mert a történetet majdnem 100 oldalba tellett felvezetni, és a szálak csak azután futottak össze igazán. Onnantól kezdve viszont már jobban magával ragadott. Meglepően gyorsan haladtam vele, észre sem vettem, és már több tíz oldalt elolvastam. Miután beindult a történet, az események felpörögtek.

Nem igazán szoktam ilyen kategóriájú könyveket olvasni, mert a fantasy-ban szívesebben mozgok, de ennek a könyvnek a története megfogott, és nem is csalódtam benne. A nyomozás az első, lassú felfedezések után magába szippantott, és izgatottan vártam, mi lesz a vége ennek az egésznek. Read More

Az őrzők tüze | Újraolvasás

Az őrzők tüze | ÚjraolvasásElérkezett Az őrzők tüze ideje!

Nem olyan rég volt, hogy ezt a könyvet többször végignyálaztam pár hét alatt, hogy minden hibát kiküszöböljek benne, szóval még elég frissen élt az emlékezetemben, mi történik benne. Azt mondanám, hogy Az őrzők tüze olvasása során már sokkal jobban látszódik, hogy fejlődtem az írás terén. Kicsit felnőttesebb, kicsit érettebb, de azért még mindig hasonló stílusú, mint az előző két kötet.

Ez az a rész, ami még mindig megállná a helyét önálló kötetként (bár elég zavaros lehet az előző kötetek nélkül), mégis fontos a folytatás szempontjából. Végre kiderül, mi is Főnix célja, miért kapta ajándékba a Tüzet, és megismerhetjük az igazi Sötétséget. És végre ideje visszatérni a Kontinensre. 😉 Read More